Magyar

Információ The Old Operating Theater (Régi Műtő) Múzeum és Gyógynövény Manzárd

Múzeum a templompadláson

A Múzeum teljes egészében a southwark-i Szent Tamás Templom padlásán foglal helyet, amelyet 1703-ban Thomas Cartwright szabadkőműves mester épített Christopher Wren, a Kórház akkori vezetője, számára. Maga a Templom része volt a régi Szent Tamás Kórháznak egészen 1862-ig, amikor az intézmény London egy másik kerületébe, Lambeth-be költözött. A padlás teljesen rejtve maradt közel 100 évig, míg 1956-ban újra felfedezték.

A betegek nem a mai bejáratot biztosító harangtorony csigalépcsőjén érkeztek meg a „műtőbe”. Az 1820-as években a templomnak ezt a részét csak a templom harangozói használták. Az eredeti bejárás az iskolatábla mögött, a szomszédos Drocas Kórterem ajtaján keresztül történt (jelenleg betáblázott).

A Múzeum részei:

  • 1703-as Gyógynövény Manzárd, melyet a Kórház patikusai használtak gyógynövények tárolására és tartósítására, melyeket később felhasználtak a kórház betegeinek kezelésénél.
  • Európa legrégebbi fennmaradt Műtője, amely 1822-ben épült, amikor az érzéstelenítés és fertőtlenítés még nem volt műtéti protokoll.
  • Műtéti tárgyak, eszközök izgalmas Kollekciója, többek között egy fa műtő asztal az 1830-as évekből, korai érzéstelenítő felszerelések, műtő kések és fűrészek, piócás üvegek és érmetszők.
  • Patikai bemutató, amely szemlélteti a gyógyszerkészítés eszközeit, gyógyszerészeti üvegeket, taroló edényeket, gyógynövényeket, állati és ásványi anyagokat, tablettakészítő eszközöket és mozsártörőket.
  • A betegápolás története és tárgyai, melyek a Szent Tamás Kórházhoz, a Guy Kórházhoz és az Evelina Gyermekkórházhoz tartoztak.

A Szent Tamás Kórház korai története:

A Szent Tamás Kórház, mint orvosi intézmény egészen 12. századig eredeztethető vissza. Ekkor a Szent Mária Overie kolostor (ma Southwark Katedrális) számára biztosított gyógyító ellátást. Az 1212-es kolostori nagy tűzvészt követően, a mindössze hét fős személyzet, közöttük három apáca, átköltözött ide, hogy megalapítsa a független Szent Tamás Kórházat, ahol az azt elkövetkező 650 éven állott. A Kórház túlélte a Reformáció 1540-es bezárásait, 1551-ben hivatalosan újra kinyitott VI. Edward királynak köszönhetően, 250 beteg ágyat biztosítva. A Kórház fennállásának századai alatt bővült és az 1730-as években a Hétéves Összeírás adatai szerint közel 5000 fekvő- és járó-beteget látott el.

Gyógynövény Manzárd

A gyógynövény manzárdot 1703-tól használták a Szent Tamás Kórház patikusai gyógynövények szárítására és tartósítására, melyeket később felhasználtak a Kórház betegeinek kezelésénél. Dr. Richard Mead rendszeresen írt fel „Csigavizet” és sok más terápiát, mint például őrölt osztriga kagylót, rózsát vagy higanyt. A padlástér 1956-os felfedezésénél szárított ópium mákfejeket találtak a szarufákon (lásd kiállító tér).

A külső manzárd tető egyedülálló építészeti örökség, amely része az angol Nemzeti Egészség örökségnek. Karbantartására folyamatos konzerváló munkák irányulnak. A külső manzárd tetőt legutoljára 2006-ban újították fel teljesen.

A Műtő épülete

1822 előtt a női betegek operálás a szomszédos kórteremben zajlott. A Kórházvezetők törekvésének köszönhetően a Gyógynövény Manzárdot átalakították akkor korszerű műtővé. A régi fa templomtető üvegezett ablakainak köszönhetően a sebészek jól megvilágított térben végezték gyógyító-oktató munkájukat. A Manzárdot emellett a műtétek utáni lábadozó kórteremként is használták.

Florence Nightingale és átköltözés Lambeth városnegyedbe

Florence Nightingale 1859-ben alapította meg híres nővérképzését itt, a Szent Tamás Kórház falain belül. Nightingale tanácsait követve, a Kórház eldöntötte, hogy eladja a telkét az ekkor éppen fejlesztés és bővítés alatt álló London Bridge Vasúti Állomásnak. A Kórház 1862-ben kezdte meg átköltözését az újonnan épült, modern kórházépületbe London Lambeth kerületébe. A templom padlásterét bezárták és az teljesen rejtve maradt majdnem 100 évig, amikor Raymond Russell kutató újra felfedezte 1956-ban.

Kik voltak a páciensek?

A Szent Tamás könyörületes Kórház volt szegény betegek számára, akik amúgy nem tudták megengedni maguknak az orvosi ellátást. A kórház fogadott női és férfi felnőtt betegeket és alkalmanként gyerekeket.

Egy kórteremen belül fiatalok és idősek egyaránt megtalálhatók voltak, ám a kórház nagyon szigorúan elkülönítette a férfi és a női pácienseket. Az 1822-es Régi Műtő maga csak női betegek kezelésére szolgált. A férfi betegeknek megvolt a maguk saját, elkülönített műtője a keleti szárnyban (ma lerombolt). Gazdag páciensek általában azt választották, hogy saját otthonukban kezeljék és operálják őket nem pedig a Kórházban.

19. századi Operációk

A fertőzés, fájdalom és vérveszteség okozta problémák végett a műtéti beavatkozás sokkal korlátozottabb volt, mint manapság. Az operáció leggyakrabban a végső megoldást jelentette. Mindazonáltal, a sebészeti szakma limitációi ellenére, a korai 19. századi sebészek gyakran sikeres amputációkat végeztek, eltávolítottak hólyag köveket és koponyát lékeltek. Egészen 1846-ig a sebészeknek nem állt rendelkezésére megbízható érzéstelenítés, az operáció sikeressége javarészt a sebész anatómiai ismeretein, gyorsaságán és a mentális felkészültségén múlott. 1846 után az éter vagy a kloroform használata jelentősen növekedett a Kórházi műtétek során. A műtő már használatban volt, amikor Sir Joseph Lister 1856-ben felfedezte, bevezette és meghonosította az antiszeptikus sebészeti eljárásokat.

A Kórház orvostanhallgatói

A 18. századra az Egyesült Guy és Szent Tamás Kórház fontos és tekintélyes oktató-képző kórházintézménnyé vált. A műtő lehetőséget biztosított a sebésztanulóknak, hogy műtéteket nézzenek és tanuljanak professzoraiktól.

Egy diák így írja le tapasztalatait a műtőbe való bejutásról, hogy szemtanúja legyen egy operációnak a Kórház sebészének, John Flint Southnak, „Emlékek” című írásában, 1814-ben:

„… az első két sort… más előkészítők foglalták el, és a második sor mögött álltak a hallgatók, tömve volt a műtő, mint a heringek, és nem volt csendes, mert azok, akik hátul voltak folyamatosan tolták az előttük lévőket … állandó volt a küzdelem a helyekért, és nem ritkán teljesen kifáradva hagyták el a helységet.  Folyamatos volt a „Fejek! Fejek!” kiabálás azoknak, akik a műtő asztal körül álltak és fejeik akadályozták a rálátást…”

Az operáció gyakran jelentette az egyetlen esélyt a túlélésre nyílt csonttörés esetén, és sokan voltak hajlandóak a Kórház kezébe helyezni az életüket. A betegek akár a legjobb sebészek által lehettek ellátva, de a halál kockázata az orvosi kéz közelében mégis óriásira nőtt, mivel a fertőzés okai és okozói még ismeretlenek voltak. A sebész gyakran viselt frakk-kabátot és kötényt az operáláshoz, melyet „merev és ragadós, gennyel és vérrel” borított kötényként írták le. A higiénia nagyban változó volt, és bár a tisztaság egy morális erény volt, a feljegyzések azt mutatják, hogy az orvosok inkább a műtét után, mint sem előtt mostak csak kezet.

A Múzeum Kollekciója

A múzeumi Műtővel párhuzamos előszobában sok 18. és 19. századi ébenfa nyelű amputáló kés, fűrészek, koponyalékelők, hólyag kövek és az ezek eltávolítására szolgáló eszközök vannak kiállítva. A bemutató magában foglal egy eredeti, Szent Tamás Kórház Műtőjébe szóló belépő jegyet és az első fertőtlenítő sprayt, melyet a Guy Kórházban használtak.

Elérhetőség

The Old Operating Theater, Múzeum és Gyógynövény Manzárd

9A St Thomas’ Street, Southwrack, London SE’ 9RY

Tel.: 02071882679 Fax.: 02073788383

www.oldoperatingtheatre.com

info@oldoperatingtheatre.com

Nyitva minden nap 10:30-tól 17:00 óráig. Belépődíj van.